Minden embernek más és más az élettörténete, egyúttal nincs helyes vagy helytelen módja a tranzíciónak sem. De van néhány olyan dolog, amikkel megkönnyítheted a folyamatot magadnak és a hozzád közel álló barátoknak, családodnak; akiket ebbe a történetbe behozol majd. Ennek az epizódnak így nem csak az a szerepe, hogy iránymutatást adjon, de a nagy, sötét, ismeretlen és számodra még felfedezetlen dolgokrol lerántsa a leplet.
Hogyan ejtsük meg „a beszélgetést” a párunknak?
Az egyik, ha nem a legnehezebb beszélgetés a tranzíció kezdetekor nagyon nagy valószínûséggel a párunkkal fog megtörténni. Az itt elhangzottak az én történetemet mondják el; mint olyan ember, aki senkinek sem bújt elő, és akinek ez volt az első igazi, nyílt és őszinte beszélgetése arról a nemről, amit saját magáról érzékel. Az itt elhangzott dolgok így az én szûrőmön keresztül hallhatóak; egy transz nőről, aki kibújása előtt, férfiként egy cisznemû nővel volt hosszabb ideje párkapcsolatban.
Hogyan legyünk jobb szövetségesek a nem-bináris emberekkel?
Elgondolkoztál-e már azon, hányszor kell egy nap elmondani valakinek, hogy milyen nemû vagy? .. Ha idõpontot kérsz a fodrásztól vagy az orvosodtól; esetleg beiratkoznál az edzõterembe. Vagy ha azt mondjuk, “jo napot hölgyem” a postán, a patikában vagy a pékségben. Ha neten vásárolsz egy vonatjegyet, egy ruhát, egy belepõjegyet a szinházba, vagy ha csak simán letrehozol egy fiókot az interneten, döntõ többségben van egy “férfi” vagy egy “nõ” jelölõdoboz, amit be kell ikszelni. Ezen felül minden egyes ember, akit megismersz, és elmondod nekik a nevedet, feltételeznek valamit egybõl, hogy milyen nemû vagy. Mindannyian, egészen kisgyerekkorunk óta megtanultuk, hogy a világot ketté kell szedni, hiszen úgy nevelkedtünk, hogy bárkit be tudjunk dobozolni férfiként vagy nôként. De mi van akkor, ha ez megszûnik, és ott áll elõttünk valaki, aki se nem férfi, se nem nõ? Hanem egy olyan személy, aki magára nem bináris személyként hivatkozik.
Honnan tudom, hogy ez nem csak egy fétis vagy valami múló tévképzet?
Ez az egész transz-dolog csak egy fétis, ami kamaszkorban kialakult? Vagy tényleg annyira feltüzel a nővé/férfivá válás gondolata, hogy ez bőven kilép a négy fal közül? Miért vannak kételyeim a hormonterápia élkezdésével, ha egyszer az volt idáig a vágyam, hogy elkezdem a tranzíciót? Ehhez hasonló kérdésekre próbálok választ keresni ebben a részben.